Visszaállították a Turul-szobrot Józsefházán – több mint hét évtized után!
Nem csak a múlt tisztelete vezényelte a Turul-szobor felállítóit, hanem, Király Lajos esperes szavaival élve, az a hit, hogy a műemlék még inkább közösséggé gyúrja majd a józsefházai magyarokat.
Józsefházán az 1940-es évek elején állt már egy turul madár, ám a második világháború végeztével az új hatalom hívei lerombolták. Mivel arról az alkotásról maradtak fenn dokumentumok, a józsefháziak úgy döntöttek, újra felállítják a műemléket. A szoborállítás költségeinek túlnyomó többségét a közbirtokosság fedezte.
Március utolsó napján, a csodálatos tavaszi napsütésben több százan jelentek meg, hogy az istentisztelet után részt vehessenek a szobor felavatásán, a református templomkertben. Az ünnepi istentiszteletet Király Lajos református esperes tartotta, aki „mában gondolkodó hősöknek” nevezte mindazokat, akik részt vettek a turul-szobor felállításában. „Fontosnak tartották, hogy a múlt ne vesszen homályba, ugyanakkor reméljük, ide közösségként gyűlnek majd össze az emberek. Cselekednünk kell, mert helyre lehet hozni a dolgokat, fájdalommal vagy humorral” - mondta. Az esperes Szent Maximilian Kolbe vértanú lengyel ferences rendi minorita szerzetes önfeláldozásával példázta annak fontosságát, hogy tudnunk kell adni a közösségnek, a jövőnek: „Soha ne azt nézzük, mit tehet más értünk, hanem azt, mit tehetünk mi” - jelentette ki.
Az istentisztelet után Varga Szilárd Csaba korábbi józsefházai lelkipásztor emlékeztetett arra, hogy 1943-ban egy országzászló is állt a templom előtt. „Szívünk sajnos távolodik nemzetünktől és távolodik egymástól. Legyen ez a szobor a jele annak, hogy nem egymás ellen, hanem egymásért tudunk tenni, dolgozni”, mondta, majd a magyar nemzetért mondott imával zárta beszédét: „Isten áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel. Erre kérlek Uram téged, alázatos könyörgéssel. Add, hogy e nép, melyet sorstenger habjai dobálnak, ne tudja soha, mi a hontalanság, a könny és a bánat. Gyűjtsd össze népem a te kegyelmes szárnyaid alatt. Add, hogy annyi csapás után, végre nyugalmat találjanak. Adj új szivet keblükbe, mely örökké csak érted ég, hogy te légy minden mindenekben, te légy a mindenség. Add, hogy legyen végre testvére magyar a magyarnak, add, hogy köszönjön meg mindent a védő karnak. Add, hogy a hit lánca tartsa egyben széttépett hazánkat. Ó kérlek, Uram, hallgasd meg a mi alázatos imánkat! Hiszem és vallom, hogy te vagy minden emberi szív ismerője, vizsgáld meg hát, és ha kell, tisztítsd meg szívünket, kérlek Urunk, tartsd meg, és tedd eggyé nemzetünket! Ámen!”
„Hagyjunk nyomokat, építsünk jövőt gyermekeinknek, vigyázzunk értékeinkre”, buzdított Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke ünnepi beszédében. Emlékeztetett arra, hogy Józsefházán nemrég Szent-István emléktáblát avattak, a magyarság pedig megerősítette képviseletét a helyi önkormányzat vezetésében azzal, hogy immár magyar alpolgármestere van. Pataki kiemelte az egyház közösségteremtő erejét és összefogásra szólított fel. „Ha egymás kezét fogva tudunk dolgozni és tenni a továbbiakban is, akkor bízhatunk abban, hogy 100, 200 év múlva is itt leszünk magyarként”, mondta.
Köszöntötte a jószefháziakat és gratulált a szoborállítóknak Winkler Gyula parlamenti képviselő is, aki emlékeztetett: „Ezer éve értékteremtő közösség vagyunk a hazában, folyamatosan építünk és ha kell, újjáépítünk”. A május 26-án esedékes európai parlamenti választásokra utalva kijelentette: „Amikor Európára gondolunk, akkor előbb szülőföldünkre gondoljunk. Arra, hogy megvan-e mindenünk, ami másnak megvan? Mert mi csak azt akarjuk, ami másutt másoknak jár. Szabad anyanyelvhasználatot, magyar iskolákat, kultúránk szabad ápolását, nemzeti jelképeink használatát. Ezen a választáson Európa jövője a tét. Vannak olyan erők, akik meg akarják állítani az Európai Unió fejlődését. Mi a nemzetek Európáját akarjuk, amelyben jelképesen egyesülhet a magyar nemzet és a régiók Európáját akarjuk, amelyben mi hozzuk a minket érintő döntéseket. Ezért május 26-a nemzeti nap kell legyen: ha az RMDSZ erősnek bizonyul, akkor erősebb lesz a kárpát-medencei magyar érdekképviselet is”, mondta.
Ezt követően az ünneplők, soraikban Turos Lóránd szenátorral, Magyar Lóránd és Erdei István parlamenti képviselővel és értelemszerűen Király Lajossal, Pataki Csabával és Winkler Gyulával, megkoszorúzták Révész Csaba és Kovács Albert alkotását.
Ezen márványtábla hirdeti Vörösmarty Mihály örökbecsű szavait: „A' nagy világon e' kivûl, Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors' keze, Itt élned, élned' halnod kell!".
